A Harmadik Birodalom Weboldala

Pozíció:Home >A III. Birodalom legismertebb személyei >Adolf Hitler >Hitler és a Sátán hangjai


A történelem során Isten rendszeresen szólt bizonyos személyekhez akiket kiválasztott különleges feladatat elvégzésére. De a Sátán ebben is utánozza Istent. Idõrõl-idõre elõfordul, hogy egyes bûnözök úgy nyilatkoznak, hogy tettüket valamilyen természetfeletti erõk parancsára hajtották végre. A kérdés, hogy Hitler valóban hallott-e ilyen hangokat? 1918 októberében Hitlert a pasewalki katonai kórházban kezelték, miután a ypresi csatában ideiglenesen elveszítette a látását, valószínûleg az ott alkalmazott harci gáz következményeként. Pasewalk-ban történt, hogy Hitlerben határozott küldetéstudat alakult ki. Hangokat hallott, melyek azt mondták neki, hogy a gondviselés õt választotta ki arra, hogy Németországot megszabadítsa a gyûlölt zsidóságtól. A démonizáltságnak egyik jele, hogy az illetõ látszólag természetfölötti erõk védelmében áll. Adolf Hitler ilye
nember volt. Államférfiként tizenegyszer követtek el merényletet ellene, sikertelenül. Lélektani szempontból Hitlert elsõsorban
a félelem és az aggodalom motiválta. Bár egyáltalán nem volt gyáva, mint azt az elsõ világháborús feljegyzések tanúsítják,
sokszor elõfordult, hogy meghatározhatatlan félelem kerítette hatalmába. Egyik bizalmas hölgyismerõsének bevallotta, hogy fél
éjszaka egyedül maradni. (Szokatlan egy olyan embertõl aki Isten kiválasztott messiásának tartotta magát.) Hitler sötétségtõl való félelme miatt késõn feküdt le, és ritkán kelt fel reggel 10 óra elõtt. Az éjszaka a rettegés idõszakát jelentette a Führer számára. Minden helyiséget kivilágíttatott, hogy az ijesztõ árnyakat elûzze. Egy SS-testõr elmondta, hogy Hitler gyakran felriadt
álmából, és segítségért kiáltott. Ilyenkor berohantak és ott találták az ágy végében ülni, félelemtõl reszketve. Félelmeit sokszor morbid élvezetekben élte ki. Szerette a tüzet, a pusztítást, a vért. Elkeseredett küzdelmet folytatott arra, hogy elnyomja
a bensejében uralkodó szorongást. Lehetséges, hogy azért is foglalkozott olyan sokat a sötétséggel és a tûzzel, mert a lelke mélyén tudta, hogy mi vár rá a halála után. A történelem idõrõl-idõre megmutatja, mi lesz a sorsa azoknak a népeknek és diktátoroknak, akik kezet mernek emelni Isten választott népére. A német mitológia fiatal korától kezdve foglalkoztatta.
Szellemi példaképe Richard Wagner volt, akinek skandináv istenekkel és szõke hõsökkel teleszõtt operái õsi germán legendákat idéztek. Hitler kedvence Wotan volt, a rombolás istene. Nagy hatással volt rá Franz von Stuck, Vad hajsza címû festménye, amely lóháton ábrázolja Wotan-t, amint tombolva vágtat végig a világon. Áldozatai kísértetiesen hasonlítanak a koncentrációs táborok mártírjaira: csontig lesoványodott testek, beesett arcok, betegesen sápadt bõrszín. A festmény 1889-ben, Hitler születésének évében készült. Wotan figurája, arcvonásai megdöbbentõen hasonlítanak Hitlerre. A vér is fontos szerepet Hitler életében. Egy beszélgetés során Hitler felajánlotta, hogy felvágja az ereit, és az emberei ihatnak a vérébõl.
Más alkalommal gúnyosan beszélt arról, hogy holttestébõl készítsenek véreshurkát és osszák szét a katonák között. Hitler tehát egyrészrõl bátor volt, másrészrõl viszont tele volt félelmekkel. Meg volt gyõzõdve arról, hogy Isten õt választotta ki arra
a szent küldetésre, hogy Németország Messiása legyen.

Hans von Stuck: Vad hajsza