A Harmadik Birodalom Weboldala
Pozíció:Home
>
A III. Birodalom legismertebb személyei >Erwin Rommel
1891 november 15-én született egy Heidenheim an der Brentz nevû faluban, Ulm közelében. Értelmiségi családból származott: apja tanított anyja pedig Wurtenberg kormányzójának lánya volt. Az ifjú Rommel eredetileg mérnök szeretett volna lenni, de végül 1910 júliusában belépett a hadseregbe: a helyi 124. Wurtenbergi regimentben szolgált segédtisztként, Igen hamar tizedesi, majd õrnagyi rangra tornázta fel magát, az elsõ világháború alatt többször is kitüntették hõsiességért. 1914 szeptemberében megsérült a lábán, mikor három franciának rontott neki, mert kifogyott a lõszere, ezért 1915-ben meg is kapta az elsõ vaskeresztjét. Az elsõ világháború elsõ felében eleinte a keleti fronton szolgált, majd visszakerült a kárpáti frontra, ahol Mount Casnában és Caporettóban harcolt - hamarossan megkapta a Pour le Merite kitüntetést (csak idõsebb ezredesek szokták megkapni) és kapitánnyá léptették elõ. A két világháború között a Potsdami Katonai Akadémián tanított, majd az újabb világégés kitörésekor vezérõrnagyi rangban szolgált Hitler személyes testõreként Hitler személyes testõreként a lengyelországi hadjáratban. 1940-ben saját kérésére a hetedik tankhadosztály parancsnokává léptették elõ, amely részt vett a franciaországi invázióban. Májusban Rommel hadosztálya élén kemény küzdelmek során átkelt a Meuse folyón, majd egészen Araszig jutott. Itt két brit hadosztályba botlott, amelyek elég nagy veszteségeket okoztak a német gyalogságnak. Egy ideig úgy tûnt, hogy az angol tankok szétverik Rommel seregét, de a brit tankok nagy részét végül is néhány Flak légvédelmi ágyú pusztította el: ezután ezt a fegyvertípust tankgyilkosnak nevezték el. Az angol tankok megsemmisítése után Rommel Abbeville -en keresztül Rouene keresztül egész a nyugati parton Dideppeig-ig hatolt, majd júniusban körülvették Cherburg városát is. A Rommel vezetése alatt álló tankhadosztályt a francia hadjárat alatt szellemhadosztálynak nevezték el, mert soha senki nem tudta, hogy hol található - néha még a német hadvezetés sem ! Rommel sikere fõleg ezen a rendkívüli gyorsaságán alapult. Emberei elismerését hamar kivívta azzal, hogy mindig az elsõ vonalban volt, mivel úgy gondolta, hogy a parancsnoknak folyton a serege mellett kell lennie. Feletteseit gyakran bosszantotta azzal, hogy ha túl sokat zavarták egy idõ után egyszerûen lecsapta a telefont. Rommel nem sokat törõdött velük gyorsan rájött, hogy felettesei sokkal tehetségtelenebbek nála. A franciaországi gyõzelem után Rommelt visszarendelték a Berlinbe, ahol rábízták az Afrika Korps vezetését. 1941.II.12-én történt meg a német Tripoliszban (Líbia) partraszállás az olasz miniszterelnök Benito Mussolini kérésére. Bár az olaszok számbeli fölényben voltak ezen a fronton 1940 decenberében az olasz arcvonal összeomlott és ettõl kezdve az angolok veszik át a kezdeményezést és folyanatossan nyomulnak elõre. Rommel személy személy szerint igen rossz viszonyban volt olasz kollégáival, akiket az angolok elleni kudarcok demoralizáltak. Rommel nem hagyta magát hasonló sorsa jutni, és a Franciaországi hadjáratban remekül bevált Blitzkrieg-technikát alkalmazva visszaverte az angolokat El Agehilánál és Mers Begánál. Az angolok meghökkenve a váratlan kudarcok miatt kétségbeesetten vonultak vissza a német tábornok elõl, akit félelemmel vegyes tisztelettel Sivatagi Rókának neveztek el ellenfelei. A titulust azzal nyerte el, hogy folyton változtatta taktkáját és ezzelállandóan becsapta az ellenséget. Marsallá léptették elõ (ötvenéves korában õ lett minden idõk legfiatalabb marsalja). A tankgyilkos Fllak ágyúknak köszönhetõen Rommel újabb sikereket ért el. Az ágyúkat U alakban helyezte el, majd kisebb egységekkel hozzájuk csalta, majd amikor megfelelõ távolságra értek tüzet nyitoot rájuk. A hatás nem maradt el. Az arabok hõsként ünnepelté (Goebbels propagandájának is köszönhetõen) a német "felszabadítót" az angolok, pedig elkeseredett gyûlöletükben egy kommandós osztagot küldtak a német fõhadiszállásra, hogy Rommelt meggyilkolják - persze sikertelenül: Rommel még csak ott sem volt. Azonban a a Sivatagi Róka sikerei sem tarthattak örökké: az angolok újabb utánpótlásokat kaptak, folyamatos gyõzelmek után El Alameinnél legyõzték Rommel seregeit. A híres vereség még nem jelentették a németek totális legyõzését, de amikor az amerikaiak beléptek az afrikai frontra a kudarc világossá vált. Rommel megbetegedett, és a folyamatos kudarcok egyre inkább aláásták kezdeti lelkesedését. Rá akarták bízni a villámsebességgel megalapított Africa nevû hadosztály vezetését, de Rommel ezr már nem válalta el: hazharepült Németországba. Otthon kitüntették, de már nem engedték vissza Afrikába. Az afrikai hadtest 1943.V.13-án tette le a fegyvert. A szövetségesek 275 000 foglyot ejtettek, amelynek több mint fele német volt. Rommel már a híres el Alamein-i csata óta a háborút reménytelennek tartotta. A német hadsereg fõ promlémája az utánpótlás volt: szüköködtek lõszerben és felszerelésben is, mivel a az utánpótlást szállító hajók állandóan ki voltak téve a szövetséges légierõ támadásainak.Elõször Görögországba, majd Olaszországba küldték, de mindkét helyrõl visszahívták. 1944-ben a háború vége felé, õ volt a felelõs normandiai partraszállás elleni elõkészületekért - amikor a németek itt is kudarcot valottak Rommel belátta, hogy a háborút elvesztették. Állítólag ezért vett volna részt a Hitler elleni merényletben - a történészek máig is vitatkoznak ezen a kérdésen. Mindenesetre, amikor az összeesküvés leleplezõdött Rommelnek két lehetõséget kínáltak fel: vagy önkezével vet véget életének, és a német propaganda a haza halottjának tekinti, vagy árulõként végzik ki, és így családját is veszélybe sodorja. Rommel az elsõt választotta és az ulmi kórházi ágyon saját magának beadott méregtõl halt meg. Hatalmas nemzeti gyásztól övezve 1944. október 18-án temették el. Rommel volt talán az egyetlen német parancsnok, akineknevéhez semmilyen háborús bûn nem tapad: nemcsak saját emberei, hanem ellenségei is tisztelte. Halála után emlékiratait könyv formában kiadták, fia Manfred pedig a hábrú után Stuttgard polgármestere lett.
