A Harmadik Birodalom Weboldala

Pozíció:Home >A III. Birodalom legismertebb személyei >Adolf Hitler >Hitler fiatalévei


                                            
 
                                     Alois Hitler - Adolf édesapja                                    Klara Polz - a Führer édesnyja

Alois Hitler, az Osztrák-Magyar Monarchia vámtisztviselõje volt. Több gyermeke született, de csak Adolf és Paula érte meg a felnõttkort. A gyerekek anyjukkal együtt rettegtek a sokszorbrutálisan viselkedõ, zsarnoki apától. Általánosan elterjedt vélemény, hogy Adolf Hitler zsidók iránti féktelen haragja az apja iránt érzett gyûlöletbõl táplálkozott.
Klara Polzl második unokatestvére és harmadik felesége volt Aloisnak. Klara sokkal fiatalabb volt férjénél, aki teljes mértékben uralkodott rajta. Nagyon szerette Adolfot, de képtelen volt megoltalmazni a fiút az apa kegyetlen büntetéseitõl. Mint minden XIX.századi engedelmes feleség, Klara soha sem szólt bele abba, hogy férje hogyan fegyelmezi a gyermekeket. Egyes pszichológusok elemzése szerint ez az anyjával való szeretem-gyûlölöm kapcsolat magyarázza Hitler állandóan felfokozott indulatait. Az apa foglalkozása miatt a Hitler családnak gyakran kellett más városba áttelepednie. Alois Hitler egyébként is szerette a költözködést. Volt, hogy egy éven belül háromszor is költözködött egy városon belül. Ez semmiképpen
sem magyarázható hivatali okokkal. Az állandó hurcolkodás csak még zavarosabbá tette Hitler amúgy is bizonytalan gyermekkorát. Az elemi iskolában Hitler jó tanuló volt, de késõbb leromlott és középszerûvé vált. Linzi iskolai tanára nem is nagyon emlékezett vissza tanulmányi képességeire, arra azonban igen, hogy Adolf gyakran beszélgetett a szélben hajladozó fákkal. A fiatal Hitler barátai arról számoltak be, hogy hosszú, magányos sétákat tett a Linz környéki kirándulóhelyeken. Megmászta a hegycsúcsokat és szónoklatokat intézett a szélnek. Magányos sétái után Hitler mindig örült, ha találkozott legjobb barátjával Augustin Kubizekkel, de ingerült lett, ha barátja megkérdezte, hogy mi a baja. Fogd be a szád, morogta ilyenkor, és hagyj békén! Néha még hozzátette: Magam sem tudom, mi a baj. Egy alkalommal Kubizek vette a bátorságot és dacolva Hitler hírhedt temperamentumával tovább kérdezõsködött. Azonban érdekes módon Hitler nem dühödött be. Szelíden mosolygott, megköszönte barátjának az együttérzést és csak annyit mondott: Még te sem segíthetsz rajtam. Valami rajta kívülálló erõ már ilyen fiatal korában beárnyékolta Hitler életét. 1903-ban Alois Hitler 65 éves korában váratlanul meghalt és magára hagyta Klarat a 14 éves Adolffal és a kis Paulával. Alois halála után a család az osztrák birodalmi nyugdíj szerény, de elégséges összegébõl élt. Klara élete végéig jogosult volt az özvegyi nyugdíjra, gyermekei pedig árvaellátást kaptak nagykorúságuk eléréséig. Sem szegények, sem gazdagok nem voltak. Apja halálát követõen Adolf iskolai karrierje zátonyra futott és piperkõc utcagyerek vált belõle. Ez a lázadás volt a válasz arra, hogy zsarnoki apja most már semmit sem tilthatott meg neki. Alois egész életében becsületesen dolgozott, és nem engedte volna meg, hogy fia se iskolába ne járjon, és ne dolgozzon. A folyamatosan munkanélküli, divatosan öltözködõ fiatal Hitler úgy tûnik mindenben különbözni akart az apjától. Alois keményen dolgozott, Adolf csak lézengett. Alois akkurátosan pontos volt, Adolf az opearelõadásokat kivéve mindenhonnan elkésett. Alois konzervatív módon öltözködött, legjobban az osztrák birodalmi egyenruhát szerette. Adolf viszont, szalonkabátban, szarvasbõr kesztyûben, cilinderrel a fején, sétapálcával a kezével grasszált az utcákon. Linzi és bécsi éveiben Hitler megvetette az egyenruhát. A városi hölgyeket akik ügyet sem vetettek rá, pedig egyenesen utálta. Bolondult viszont az operáért. A linzi operatársulat minden elõadását megnézte, ha csak tehette. Szenvedélyesen szerette az operákat, különösen Richard Wagner darabjait. Egyszer megjegyezte, hogy az opera számára, olyan mint a vallás és úgy látogatja az operaelõadásokat mint ahogy más emberek a templomba járnak. A fiatal Hitler a linzi opera törzsközönségéhez tartozott, akkor is, ha nem engedhette meg magának, hogy a drága zsöllyén foglaljon helyet, meg kellett elégednie az olcsó állóhelyekkel. Egy kívánatos állóhelyért való tülekedés során történt egy alkalommal, hogy Augustin Kubizek felfigyelt a szúrós pillantású fiatalemberre. Barátságot kötöttek, amely negyven évig tartott és öt éven keresztül valóban bensõséges volt. Kubizek politikai értelemben soha nem
volt Hitler követõje. A Führer hatalomra jutása után sok kritika érte azért, mert nem lépett be a nemzetiszocialista pártba. Végül jóval az orosz front megnyitása után belépett ugyan, de csak azért, hogy támogatásáról biztosítsa régi barátját. Kubizek személyes feljegyzéseinek köszönhetjük, hogyHitler linzi és bécsi tartózkodásáról egyáltalán tudunk valamit. A két fiatalember sülve-fõve együtt volt. Kubizek volt a passzívabb, õ volt az akinek Hitler elmesélte kialakulóban lévõ gondolatait. Kubizek feljegyzéseit a történészek rendkívül megbízhatónak tartják. Kubizek naplójának tanúsága szerint Hitler nagy hatással volt rá azon a napon, amikor 1904.október 31-én elõször találkoztak. Soha életemben nem találkoztam még emberrel, akinek ilyen átható pillantása lett volna, írta Kubizek. Adolf haragjáról késõbb így írt: Szeme villogott. Volt benne valami baljóslatú, mintha minden felgyülemlett gyûlölete izzó szemén keresztül akart volna elõtörni.Kubizek anyja így kiáltott fel, amikor elõször
találkozott fia barátjával: Micsoda szemek! Kubizek visszaemlékszik rá, hogy anyjának szavai inkább
félelmet, balsejtelmet fejeztek ki, mintsem elismerést. Az embereknek mindig feltûnt Hitler anyjától örökölt szeme,
de Hitler maga is megdöbbent amikor elõször pillantotta meg Franz von Struck, Medúza portréját: Micsoda szemek! kiáltott fel a kép láttán, Anyám szemei! Hitler karrierje érdekében tudatosan kihasználta szemeit. Órákig állt a tükör elõtt és azt gyakorolta, hogyan lehet ellenfeleit egyetlen pokoli pillantással harcképtelenné tenni. Nem sokan mondhatják el Hitlerrel való találkozásuk után,hogy átható tekintete hatástalan volt rájuk.A szemek, melyek Kubizek anyját megrémisztették, egy 66 milliós népet hipnotizáltak meg.