Pozíció:Home
>A III. Birodalom legismertebb személyei
>Adolf Hitler >Hitler fiatalévei
Alois Hitler, az Osztrák-Magyar Monarchia vámtisztviselõje
volt. Több gyermeke született, de csak Adolf és Paula
érte meg a felnõttkort. A gyerekek anyjukkal együtt
rettegtek a sokszorbrutálisan viselkedõ, zsarnoki apától.
Általánosan elterjedt vélemény, hogy Adolf
Hitler zsidók iránti féktelen haragja az apja iránt
érzett gyûlöletbõl táplálkozott.
Klara Polzl második unokatestvére és harmadik
felesége volt Aloisnak. Klara sokkal fiatalabb volt férjénél,
aki teljes mértékben uralkodott rajta. Nagyon szerette Adolfot,
de képtelen volt megoltalmazni a fiút az apa kegyetlen büntetéseitõl.
Mint minden XIX.századi engedelmes feleség, Klara soha sem
szólt bele abba, hogy férje hogyan fegyelmezi a gyermekeket.
Egyes pszichológusok elemzése szerint ez az anyjával
való szeretem-gyûlölöm kapcsolat magyarázza
Hitler állandóan felfokozott indulatait. Az apa foglalkozása
miatt a Hitler családnak gyakran kellett más városba
áttelepednie. Alois Hitler egyébként is szerette a
költözködést. Volt, hogy egy éven belül
háromszor is költözködött egy városon
belül. Ez semmiképpen
sem magyarázható hivatali okokkal. Az állandó
hurcolkodás csak még zavarosabbá tette Hitler amúgy
is bizonytalan gyermekkorát. Az elemi iskolában Hitler jó
tanuló volt, de késõbb leromlott és középszerûvé
vált. Linzi iskolai tanára nem is nagyon emlékezett
vissza tanulmányi képességeire, arra azonban igen,
hogy Adolf gyakran beszélgetett a szélben hajladozó
fákkal. A fiatal Hitler barátai arról számoltak
be, hogy hosszú, magányos sétákat tett a Linz
környéki kirándulóhelyeken. Megmászta
a hegycsúcsokat és szónoklatokat intézett a
szélnek. Magányos sétái után Hitler
mindig örült, ha találkozott legjobb barátjával
Augustin Kubizekkel, de ingerült lett, ha barátja megkérdezte,
hogy mi a baja. Fogd be a szád, morogta ilyenkor, és hagyj
békén! Néha még hozzátette: Magam sem
tudom, mi a baj. Egy alkalommal Kubizek vette a bátorságot
és dacolva Hitler hírhedt temperamentumával tovább
kérdezõsködött. Azonban érdekes módon
Hitler nem dühödött be. Szelíden mosolygott, megköszönte
barátjának az együttérzést és csak
annyit mondott: Még te sem segíthetsz rajtam. Valami rajta
kívülálló erõ már ilyen fiatal
korában beárnyékolta Hitler életét.
1903-ban Alois Hitler 65 éves korában váratlanul meghalt
és magára hagyta Klarat a 14 éves Adolffal és
a kis Paulával. Alois halála után a család
az osztrák birodalmi nyugdíj szerény, de elégséges
összegébõl élt. Klara élete végéig
jogosult volt az özvegyi nyugdíjra, gyermekei pedig árvaellátást
kaptak nagykorúságuk eléréséig. Sem
szegények, sem gazdagok nem voltak. Apja halálát követõen
Adolf iskolai karrierje zátonyra futott és piperkõc
utcagyerek vált belõle. Ez a lázadás volt a
válasz arra, hogy zsarnoki apja most már semmit sem tilthatott
meg neki. Alois egész életében becsületesen dolgozott,
és nem engedte volna meg, hogy fia se iskolába ne járjon,
és ne dolgozzon. A folyamatosan munkanélküli, divatosan
öltözködõ fiatal Hitler úgy tûnik mindenben
különbözni akart az apjától. Alois keményen
dolgozott, Adolf csak lézengett. Alois akkurátosan pontos
volt, Adolf az opearelõadásokat kivéve mindenhonnan
elkésett. Alois konzervatív módon öltözködött,
legjobban az osztrák birodalmi egyenruhát szerette. Adolf
viszont, szalonkabátban, szarvasbõr kesztyûben, cilinderrel
a fején, sétapálcával a kezével grasszált
az utcákon. Linzi és bécsi éveiben Hitler megvetette
az egyenruhát. A városi hölgyeket akik ügyet sem
vetettek rá, pedig egyenesen utálta. Bolondult viszont az
operáért. A linzi operatársulat minden elõadását
megnézte, ha csak tehette. Szenvedélyesen szerette az operákat,
különösen Richard Wagner darabjait. Egyszer megjegyezte,
hogy az opera számára, olyan mint a vallás és
úgy látogatja az operaelõadásokat mint ahogy
más emberek a templomba járnak. A fiatal Hitler a linzi opera
törzsközönségéhez tartozott, akkor is, ha
nem engedhette meg magának, hogy a drága zsöllyén
foglaljon helyet, meg kellett elégednie az olcsó állóhelyekkel.
Egy kívánatos állóhelyért való
tülekedés során történt egy alkalommal,
hogy Augustin Kubizek felfigyelt a szúrós pillantású
fiatalemberre. Barátságot kötöttek, amely negyven
évig tartott és öt éven keresztül valóban
bensõséges volt. Kubizek politikai értelemben soha
nem
volt Hitler követõje. A Führer hatalomra jutása
után sok kritika érte azért, mert nem lépett
be a nemzetiszocialista pártba. Végül jóval az
orosz front megnyitása után belépett ugyan, de csak
azért, hogy támogatásáról biztosítsa
régi barátját. Kubizek személyes feljegyzéseinek
köszönhetjük, hogyHitler linzi és bécsi tartózkodásáról
egyáltalán tudunk valamit. A két fiatalember sülve-fõve
együtt volt. Kubizek volt a passzívabb, õ volt az akinek
Hitler elmesélte kialakulóban lévõ gondolatait.
Kubizek feljegyzéseit a történészek rendkívül
megbízhatónak tartják. Kubizek naplójának
tanúsága szerint Hitler nagy hatással volt rá
azon a napon, amikor 1904.október 31-én elõször
találkoztak. Soha életemben nem találkoztam még
emberrel, akinek ilyen átható pillantása lett volna,
írta Kubizek. Adolf haragjáról késõbb
így írt: Szeme villogott. Volt benne valami baljóslatú,
mintha minden felgyülemlett gyûlölete izzó szemén
keresztül akart volna elõtörni.Kubizek anyja így
kiáltott fel, amikor elõször
találkozott fia barátjával: Micsoda szemek! Kubizek
visszaemlékszik rá, hogy anyjának szavai inkább
félelmet, balsejtelmet fejeztek ki, mintsem elismerést.
Az embereknek mindig feltûnt Hitler anyjától örökölt
szeme,
de Hitler maga is megdöbbent amikor elõször pillantotta
meg Franz von Struck, Medúza portréját: Micsoda szemek!
kiáltott fel a kép láttán, Anyám szemei!
Hitler karrierje érdekében tudatosan kihasználta szemeit.
Órákig állt a tükör elõtt és
azt gyakorolta, hogyan lehet ellenfeleit egyetlen pokoli pillantással
harcképtelenné tenni. Nem sokan mondhatják el Hitlerrel
való találkozásuk után,hogy átható
tekintete hatástalan volt rájuk.A szemek, melyek Kubizek
anyját megrémisztették, egy 66 milliós népet
hipnotizáltak meg.