Széles körben ismert, hogy Hitler undorodott az alkoholtól,
a dohányzástól, és a hústól.
Némelyek ezt a zsarnoki apa
iránti gyûlöletével magyarázzák.
Tény, hogy az apja, Alois Hitler szerette a húsételeket,
erõs dohányos volt, és gyakran látogatta a
különféle sörözõket. Hitler életében
hét olyan nõ volt, akikkel romantikus kapcsolatba kerülhetett
volna, ha nem félt volna az ilyen kapcsolatoktól. Az elsõ
egy Stephanie nevû fiatal linzi lány volt. Barátja
Kubizek szerint Hitlert teljesen elbûvölte a bájos kis
teremtés, de közeledni nem volt hozzá bátorsága.
Stephanie édesanyjával mindennap átkelt a Linz-Leonding
hídon
és néhány órás sétát
tett Linz belvárosában. Adolf türelmetlenül várta
õket a híd linzi oldalán, hátha elkaphatja
Stephanie pillantását, esetleg mosolyát. De Stephanie
nem sokat törõdött vele. Késõbb Stephanie
hozzáment egy fiatal katonatiszthez
és elköltözött Linz-bõl, nagyjából
akkortájt amikor Hitler Bécsbe költözött.
Sok évvel a második világháború befejezése
után egy újságíró rátalált
Stephaniere, aki egy ezredes özvegyeként élt egy német
kisvárosban. Titkos hódolója ekkorra már rég
halott volt és nevét a gonoszság szinonimájaként
emlegették. Az újságíró megkérdezte
az idõs hölgyet, hogy emlékszik-e arra a jól
öltözött fiatalemberre, aki annak idején mindennap
megvárta a Linz-Leonding hídnál. - Halványan
- válaszolta a hölgy. El lehet képzelni a megdöbbenését,
amikor megtudta, hogy az illetõ valójában nem volt
más, mint Adolf Hitler! Hitler hölgyismerõsei közül
valószínûleg Stephanie volt az egyetlen lelkileg kiegyensúlyozott
alkat. A többiek mind, vagy öngyilkosok lettek, vagy öngyilkossági
kísérletet hajtottak végre. Geli Raubels, Hitler unokahúga,
aki állítólag intim kapcsolatban állt Hitlerrel,
pisztollyal vetet véget életének, a náci hatalomátvétel
estéjén. Eva Braun, aki végül néhány
órával közös öngyilkosságuk elõtt
feleségül ment Adolf Hitlerhez, eredetileg egy, a Führer
környezetéhez tartozó fényképész
aszisztense volt.
Nem keltetette fel a Führer érdeklõdését
egészen a második öngyilkossági kísérletéig.
De attól fogva egyre közelebb kerültek egymáshoz,
és végül össze is házasodtak. Hitler mindig
is nagy tisztelõje volt a halálnak, és érdekelték
azok az emberek, akik oly módon mertek szembe nézni a halállal,
hogy saját életüknek akartak véget vetni. Hitler
idegenkedett a nõktõl, és félt a szexualitástól
is. Bár keringtek történetek állítólagos
szexuális kapcsolatairól, valószínû,
hogy kevés szerelmi kapcsolata volt, sõt az is lehetséges,
hogy szûzen halt meg. A szexualitástól való
félelméhez hozzájárulhatott feltételezett
egyheréjûsége. Hitlernek egyéb fóbiái
is voltak. Félt a lovaktól, a víztõl, a sötétségtõl.
Rezidenciája és irodái egész hajnalig fényárban
úsztak. Amilyen különös félelmei voltak, éppoly
különös vonzalmai is voltak. Hitlert vonzotta az emberi
vér, a lefejezés, és a hollók látványa.
Rajongott a farkasokért, melyek szent állatai voltak.
A germán tradíció szerint a holló halált
jelent, megjelenését baljós elõjelnek tekintették.
Európa nagy részén a hagyomány összefüggésbe
hozta a hollót a gonoszsággal, a démonokkal, sõt
magával a Sátánnal is. Hitler rendeletet adott ki
a hollók védelmére. Semmilyen formában nem
volt szabad bántani õket. A farkas is olyan állat
melyet azonosítani szoktan a Sátán-nal. Hitlernek
nagyon tetszett az a névmagyarázat, mely szerint az Adolf
az õsi germán Athalwolf vagyis az atah és wolfa szavakból
származik és annyit jelent, hogy nemes farkas. Hitler gondolkodásában
kezdettõl fogva jelentõs szerepet játszott a farkas
fogalma. A Reischwehr politikai kémjeként Hitler mindvégig
a Herr Wolf álnevet használta. A Führer háborús
fõhadiszállásai is farkasneveket kaptak. Hitler kedvenc
kutyája egy Blondi nevû farkaskutya volt.
Hitler választotta a Volkswagen gyár nevéül
a Wolfsburg (Farkasvár) nevet.
